Lecsó

Kétség nem fér hozzá, hogy nálam benne van a Top 10-ben! Megunhatatlan, mert egyszerűsége ellenére mégis változatosan készíthető. Képtelen vagyok kis mennyiségben előállítani, így mi biztos 2-3 napig is esszük. El lehet képzelni mi volt, míg egyedül éltem! 🙂
A fogyókúrám alatt “lightos” verzió készült minimál zsiradékkal, füst ízű sóval kolbász helyett 🙂 és tökkel. Szeretjük rizzsel vagy tojással, tökkel vagy anélkül, csípősen vagy akár erősen, tejföllel vagy sajttal és természetesen friss, puha fehérkenyérrel.
Most épp az a változat került az asztalra, amelyiket a leginkább szeretem. Házi kolbásszal, szalonnával és krinolinnal. A szűk keresztmetszet a krinolin szokott lenni, mert én csakis azt a bizonyos békebeli valódi bőrös változatot szeretem és a piacon nem mindig kapni. Persze a lecsókolbászt sem vetem meg, de a lecsó nekem mégis ezzel az igazi.

A szalonna kockákat pirítgattam zsíron, aztán mellédobáltam a kolbászkarikák egyharmadát, majd a száljára vágott vöröshagymát. Mikor a hagyma üveges lett, félrehúztam, megszórtam pirospaprikával, rátettem a negyedekre vágott paradicsomot, fűszereztem. Pár perc múlva hozzáadtam a karikára vágott paprikát, a paradicsomlevet és lefedve főztem.
Újabban vágok bele csípős paprikát is, mivel Tamásommal mindketten szeretjük és sokkal finomabb, mintha utólag tenném bele. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy még a tányéromba is morzsoljak rá kevés szárított erős paprikát, elvégre ízlések és pofonok 🙂
Mikor már majdnem kész hozzáadtam a maradék kolbászt és a felszeletelt krinolint is. Még pár percig főztem, aztán friss fehérkenyérrel tálaltam.

Hozzávalók

1 kg paradicsom
2 kg paprika
2-3 közepes fej hagyma
1,5 szál kolbász
1 nagy vagy 2 kisebb krinolin
2dl paradicsomlé
só, bors, őrölt kömény
1-2 gerezd fokhagyma