Kaviár és Lencse

Zöldséges sült tészta

Nagyon szeretem a távol-keleti konyhát. Kínai, indiai, japán, thai, a fűszereik, az ízviláguk, ahogy párosítják az ételeket, a szinte olvadóan puha húsok, a ropogós zöldségek, az időnként nem is kicsit csípős ételek…! Nekem szinte jöhet bármi, feltéve hogy már nem mozog 🙂 És itt még véletlenül sem gondolok az úgynevezett kínai büfékre, mert sajnos a… Tovább »

A juhtúrós és a krumplis pogácsa házassága

Fogyókúrázók ne olvassák tovább! Kivéve esetleg a hozzám hasonló mazohisták, akik szintén főzőműsorokat néznek és recepteket olvasgatnak még fogyókúra alatt is 🙂 Nemrég mennyei juhtúrós pogácsát sütöttem ala’ Horváth Ilona. Ezt a receptet kereszteztem egy krumplis pogácsa receptjével, hogy még könnyedebb legyen. A juhtúró és vaj mennyiségét figyelembe véve talán nem a legjobb szó, de… Tovább »

Csirketorta

Ez aztán húsimádók tortája. Nálunk nagy sikert aratott, egyszerűsége ellenére számtalan módon variálható. Az alap a bacon, a csirkemell vagy combfilé, a tarja, a tojás és a sajt. Egy magas kör alakú jénai edényt kibélelünk szeletelt bacon szalonnával oly módon, hogy a szélein túl lógjanak. Ezután lisztbe, tojásba és reszelt sajtba forgatott hússzelet következik, majd… Tovább »

Csalamádé

Erre az évre végeztem a befőzéssel. Az utolsó tettem a narancslekvár szokott lenni, de mivel még maradt tavalyról, így most a csalamádé lett. Mikor megemlítettem a savanyúság projektet és a feladatát benne, Tamásom különféle mondvacsinált érveket hozott fel a káposztagyalulás ellen és érveket a zöldségeseknél gyalulva kapható mellett, ezért idén is “konyhakészen” vettük meg a… Tovább »

Káposztás tészta

Az egész valahol a cukrozott tojásrántottánál kezdődött egy hétköznap délelőtt, miközben a kolléganőkkel a hétvégi menüt próbáltuk megvitatni. Aztán jöttek az egyéb, nagy általánosságban megrökönyödést kiváltó étel változatok. Mint például az édes bundáskenyér, a sárgaborsó főzelék meggybefőttel, de szóba került a zserbó tejföllel.( Ez utóbbi kettőre be kell vallanom, hogy én esküszöm. Ajánlom kipróbálásra, bár… Tovább »

Vadas? Vadas!

32 évig a vadas volt szinte az egyetlen étel, amit nem voltam hajlandó megenni. Nem tudom az okát, hisz mindent szeretek ami benne van, mégse kellett. Az egész család kénytelen volt miattam makarónival enni, amit én sajtos-tejfölös-ketchupos tésztává varázsolhattam a tányéromban. Bár jobban belegondolva a krumplifánkocskáktól se jöttem zavarba 🙂 Idén tavasszal aztán egyre érlelődött… Tovább »

Lasagne

Gyermekkoromban imádtam nyers tésztát enni. Emlékszem, Mami hogyan tekerte fel a nyújtófára, nyújtotta hajszál vékonyra, vágta kockára, vagy épp metéltre, majd gyúrótáblán szárította és végül vászonzsákba tette. És arra is emlékszem, hogy mindig rám szólt, hogy lehetőleg ne egyek fél kiló tésztát nyersen 🙂 Akkor készítettem először házitésztát, mikor még nem lehetett itthon lasagne tésztát… Tovább »

Mákos guba

Amikor kifogyok az ötletekből és felteszem a kérdést Tamásomnak, hogy mit is főzzek még a következő hétre ebédre? Mákos gubát! Érkezett a válasz szinte azonnal. Már bele sem kezdek a magyarázatba mely szerint ez nem étel, legalábbis nem ebédnek való önmagában. Mint ahogy az aranygaluska és a somlói galuska sem. De végül is én kérdeztem…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!