Kaviár és Lencse

Még mindig tart a rizottó őrület nálam és míg ki nem végzem az Ízek Itáliáját, gyanítom tartani is fog. Már látom magam előtt, ahogy Anyukám ebédet hoz Tamásnak pusztán szánalomból. Nem mintha nem adnék neki enni. Egyszerűen csak hallom Anyu sajnálkozó sóhaját a telefonban mikor a : „Mit ebédeltek ma?” rutinkérdésre én rutinosan felek :”Rizottót”… Tovább »

A sajtok szeretetét Anyukámtól örököltem. És itt a minőségi, valódi sajtokra gondolok. Emlékszem, a Párizsból hozott szuvenírjei közül legjobban a különféle sajtoknak örültem. Na, jó nem leszek álszent, örültem a parfümnek is 🙂 A legfinomabb camembert pedig, amit valaha ettünk, az volt amelyikkel Hollandiából stoppoltam haza egy réges régi nyáron. Azóta szerencsére nem kell ilyen… Tovább »

Megkezdődött a farsang. Én pedig Tamásom kedvéért nem is akármilyennel, rögtön bécsi fánkkal indítottam a szezont. Valahogy mindig úgy képzeletem, hogy a krém, avagy a lekvár utólag kerül a fánkok belsejébe valamilyen úton-módon. Már épp készültem a gyógyszertárba, hogy beszerezzem a kapható legnagyobb fecskendőt. Elképzeltem, amit magyarázkodásba kezdek a patikusnak a vásárlásom apropóját tekintve, de… Tovább »

Lassan ideje visszatérni a hétköznapok rendszerébe. Véget kellene vetni a folyamatos zabálásnak, de ugyebár az nem is olyan egyszerű. Igaz megfigyeltem magamon, hogy a könnyedebb ételeket kívánom, de azt 2 óránként. 🙂 Még mindig rizottó lázban égek, így Tamásom nagy örömére gyakran kerül az asztalra mostanság. Csakúgy, mint a panna cotta különféle öntetekkel. Legutóbb épp… Tovább »

A rukkola az egyik olyan dolog ami nálunk megosztja az amúgy egységes családi ízlésvilágot. Én imádom, Tamásom viszont egyáltalán nem bánná, ha soha többé nem ehetne. Nem turkálja ki a tányérjából, de nem is kér repetát. Pár hete egy csajos estére pizzát sütöttem és rukkolát csipegettünk hozzá, de elég sok megmaradt és jobb ötletem nem… Tovább »