Tokaji libamáj brióssal és birschuttney-val
Pompás karácsonyi előétel lehet belőle, ha valakinek van ideje a rohanásban. Nekem sajnos nem volt, így pár héttel korábban ettük, de ez mit sem vont le az élményből. A libamájat egy éjszakára sós tejbe áztatom és lefedve hűtőbe teszem. Másnap kb. fél órára kézmeleg vízbe teszem, aztán megpucolom, kiszedem az ereket, leszedem a hártyákat. Semmi… Tovább »
Egy újabb japán, de ezúttal változtatás nélkül. Most már egyértelműen kijelenthetjük, hogy én egy olyan férfival élek, aki egyáltalán nem bánja, ha kimarad a hús olykor olykor. Imádja a francia konyha desszertjeit és a japán konyha sokoldalúan felhasznált zöldségeit. És persze a rizst, minden mennyiségben 🙂 A kimpira rém egyszerű étel, de azért igényel némi…
Nem szoktam szeretni, ha valaki megkérdezi, hogy nem lehetne pl. a ludaskását csirkemellből készíteni? Mert persze, hogy lehet, mindent lehet, csak akkor azt ne nevezzük ludaskásának!:) Épp ezért nem adtam nevet a következő ételnek. A Csillagánizsban a japán kurzuson készítettünk Nikujaga-t, ami nekem annyira ízlett, hogy az lett a vasárnapi ebéd. És, hogy miért nem…
Valahogy sosem rajongtam a gesztenyepüréért. Bezzeg a gesztenyeszív – teljesen logikátlan módon – jöhetett! 🙂 Egészen addig míg el nem kezdték gesztenye nélkül készíteni. Így évekig inkább nem is ettem. Nemrég a Keresztmamámnál gesztenyés sütit kóstoltam, a hétvégén pedig Anyukám alkotott egy csúcs gesztenyés desszertet. Én sem maradhattam ki a nagy családi gesztenye őrületből, így…
Nem lustaságból nem írok mostanában. Sőt még az sem teljesen igaz, hogy nem írok. Írok én, csak épp fejbe. Azt meg ugyebár nem olvashatjátok. Megjegyzem talán nem is baj, ha nem lát bele senki a gondolataimba 🙂 Főzök is és még le is fotózom az ételeimet. Csak mindezek összerakására nem marad energiám. De ez már…