Nem szeretnék sem álszentnek, sem sznobnak tűnni, hisz aki ismer pontosan tudja, hogy néha igenis ellenállhatatlan vágyat érzek egy “mekis” sajtburger vagy egy kis “börgeres” hagymakarika után. Bár közben folyamatosan azon gondolkodom, hogy vajon mit is tehettek bele, amitől annyira finomnak érzem, hogy újra és újra el tud csábítani? Arra már régen rájöttem, hogy az… Tovább »
Míg az előző posthoz fotóztam, összekötöttem a kellemest a hasznossal és vettem pár szelet argentin hátszínt és elkészítettem a legutóbbi Csillagánizsbeli Francia gasztronómiai kalandozás egyik receptjét. Ott a hús mellé egy cidre-rel és calvados-szal bolondított, gombás, tejszínes barnamártást készítettünk, én egyszerűen egy salátát gondoltam hozzá. De aztán elképzeltem Tamásom kérdő tekintetét : És a köret?!… Tovább »
32 évig a vadas volt szinte az egyetlen étel, amit nem voltam hajlandó megenni. Nem tudom az okát, hisz mindent szeretek ami benne van, mégse kellett. Az egész család kénytelen volt miattam makarónival enni, amit én sajtos-tejfölös-ketchupos tésztává varázsolhattam a tányéromban. Bár jobban belegondolva a krumplifánkocskáktól se jöttem zavarba 🙂 Idén tavasszal aztán egyre érlelődött… Tovább »
Gyermekkoromban imádtam nyers tésztát enni. Emlékszem, Mami hogyan tekerte fel a nyújtófára, nyújtotta hajszál vékonyra, vágta kockára, vagy épp metéltre, majd gyúrótáblán szárította és végül vászonzsákba tette. És arra is emlékszem, hogy mindig rám szólt, hogy lehetőleg ne egyek fél kiló tésztát nyersen 🙂 Akkor készítettem először házitésztát, mikor még nem lehetett itthon lasagne tésztát… Tovább »
A május 1.-i ünnepet Egerben töltöttük. Eredetileg az Esterházy téren lévő, jól beharangozott Bormajálisra készültünk, de végül a Szépasszony völgyben ragadtunk, ahol bort kóstolgattunk és számolatlanul ettük mellé a zsíros kenyeret lilahagymával. Hogy mennyire finom tud egy ilyen egyszerű dolog is lenni! A sokat reklámozott dolgokról, pedig továbbra megmaradt az a véleményem, hogy nem hiába… Tovább »
