Nem szoktam szeretni, ha valaki megkérdezi, hogy nem lehetne pl. a ludaskását csirkemellből készíteni? Mert persze, hogy lehet, mindent lehet, csak akkor azt ne nevezzük ludaskásának!:) Épp ezért nem adtam nevet a következő ételnek. A Csillagánizsban a japán kurzuson készítettünk Nikujaga-t, ami nekem annyira ízlett, hogy az lett a vasárnapi ebéd. És, hogy miért nem… Tovább »
Japán kurzus után szabadon
Nem szoktam szeretni, ha valaki megkérdezi, hogy nem lehetne pl. a ludaskását csirkemellből készíteni? Mert persze, hogy lehet, mindent lehet, csak akkor azt ne nevezzük ludaskásának!:) Épp ezért nem adtam nevet a következő ételnek. A Csillagánizsban a japán kurzuson készítettünk Nikujaga-t, ami nekem annyira ízlett, hogy az lett a vasárnapi ebéd. És, hogy miért nem… Tovább »
Valahogy sosem rajongtam a gesztenyepüréért. Bezzeg a gesztenyeszív – teljesen logikátlan módon – jöhetett! 🙂 Egészen addig míg el nem kezdték gesztenye nélkül készíteni. Így évekig inkább nem is ettem. Nemrég a Keresztmamámnál gesztenyés sütit kóstoltam, a hétvégén pedig Anyukám alkotott egy csúcs gesztenyés desszertet. Én sem maradhattam ki a nagy családi gesztenye őrületből, így…
Nem lustaságból nem írok mostanában. Sőt még az sem teljesen igaz, hogy nem írok. Írok én, csak épp fejbe. Azt meg ugyebár nem olvashatjátok. Megjegyzem talán nem is baj, ha nem lát bele senki a gondolataimba 🙂 Főzök is és még le is fotózom az ételeimet. Csak mindezek összerakására nem marad energiám. De ez már…
Általában 2 hetente hétvégén szoktam péknét játszani. Ilyenkor minden tiszta liszt és minden nagyobb méretű tálamban kenyértészták pihennek. Aztán estefelé nekiállok formázni, sütni, majd természetesen azonnal minőségi ellenőrzésnek vetjük alá Tamásommal. Abban mindketten egyetértünk, hogy ilyenkor a legfinomabb egy kis vajjal, sóval. És akkor sincs gond még egy kis sajt és egy üveg bor is…