Erre az évre végeztem a befőzéssel. Az utolsó tettem a narancslekvár szokott lenni, de mivel még maradt tavalyról, így most a csalamádé lett.
Mikor megemlítettem a savanyúság projektet és a feladatát benne, Tamásom különféle mondvacsinált érveket hozott fel a káposztagyalulás ellen és érveket a zöldségeseknél gyalulva kapható mellett, ezért idén is “konyhakészen” vettük meg a káposztát, amit Ő aztán lelkesen cipelt haza.
Minden alkalommal hálát rebegek annak, aki kitalálta a robotgépet. És persze magamnak is, amiért beszereztem egy ilyen csodát! 🙂 A megmosott zöldségeket hihetetlenül gyorsan felszeleteltem vele. Kaptam nálunk a piacon pagoda karfiolt és mivel annyira szépnek találom, de szinte semmilyen más formában nem tudom ezt megőrizni, így rózsáira szedve a csalamádém dísze lett. Természetesen normál karfiollal is tökéletes. Kisdinnyét viszont nem kaptam, így az idén kimaradt, de pár szem piros kápia paprika helyet kapott apró kockákra vágva. Csakis a színhatás kedvéért 🙂
Az egészet egy hatalmas tálba rétegeztem, apránként rászórtam a sót és jól átforgattam. Pár óra elteltével ráöntöttem az ecettel elkevert porcukrot és a fűszereket. Nálam végül másfél napig eresztgette a levét, átesett többszöri kóstolón,majd sterilizált üvegekbe került.
Tavaly gyönyörűséges csatos üvegekbe pakoltam, majd kb. 2 hét elteltével ki kellett dobnom az egészet és kezdhettem elölről, mert felforrt.
Okulva ezen visszatértem a kevésbé mutatós, de annál jobb normál befőttesüvegekre, aminek a tetejük alá celofánt is tettem! Biztos, ami biztos. 🙂
Hozzávalók:
3 kg káposzta
2 kg uborka ( eltenni való!!!)
1 kg zöld paradicsom
2 kg paprika
1 kg hagyma
1/2 kg sárgarépa
1 kg pagoda karfiol
kápiapaprika
15 dkg só
3 dl 15%-os ecet
1,5 dl fehér borecet
50 dkg porcukor
3 tk mustármag
3 tk koriander frissen őrőlve
1 tk őrőlt babérlevél
1 tk feketebors frissen őrőlve
2 tk fehérbors frissen őrőlve
2 csapott tk nátrium benzoát
3 tk citromsav
